2009. november 1., vasárnap

4.-ik nap


A 4.-ik napon elkerékpároztunk Sármellékről a Balatonmagyaród mellett lévő Kányavári-szigetre.Elég kesze-kuszán sikerült, de jó útvonalon.Ahogy előző nap, a reptérnél lefordultunk balra a nemzeti parkhoz, majd nem balra, hanem jobbra kanyarodtunk.Ez a rész is nagyon tetszett, nem találkoztunk sem ellenőrrel, sem senkivel.Zalahídvégnél ért ki az út, itt sajnos rá kell térni a főútra Zalaszabarig, de nem olyan forgalmas szakasz, hogy veszélyes legyen. A Kányavári-szigetnél a bekötő út elég rossz minőségű.Van egy nagy parkoló, ahol még nyilvános mosdó is található.



A nagy fahídon sokat időztünk, szép a kilátás róla, és jól is néz ki maga a híd is. Sok pecás üldögélt a parton, mi elfeljtettünk vinni magunkkal boto, így ez kimaradt. Végigjártuk a tanösvényt, madarakat figyeltünk, és megkerestük a szigeten elrejtett geoládát. A kilátótról is nézegelődtünk, nyáron jó lehet ott bográcsozni, pihenni.

3.-ik nap


Elég szép idő volt, így a 3.-ik napra is biciklizést terveztünk be. Van egy útvonal, ami bevisz a Matula kunyhóhoz a Kis-Balatonon, szerettük volna megnézni, így elindultunk. Végig az Arany János utcán, majd le a Felszabadulás úton, és a Dózsa Gy. úton ki a faluból Zalavár felé. A Reptér után nem sokkal, a bal oldalon, megy egy MG út, amely bevisz a nemzeti parkhoz. Itt is kint van a belépni tilos tábla, de megpróbáltuk, próba szerencse alapon. Hála istennek nem találkoztunk senki ellenőrrel, így nyugodtan tekerhettünk. A sorompó után van egy kereszteződés, itt balra kell fordulni, ha erre megyünk jutunk el a Matula kunyhóhoz.Természetesen az élő világ itt is érintetlen, vad és bámulatos. Megálltunk a hídnál enni, és pihenni kicsit. Majd mentünk tovább a Fekete István emlék házhoz, ahol a Matula kunyhó is van,a Diás-szigeten. Szúnyogok voltak bőven, de vízparton ez van.A Diás-sziget inkább félsziget, fákkal övezett rész, ott van az emlék ház és a Matula-kunyhó. Jó pofa!Visszatértünk az útra, és nem fordultunk vissza, hanem mentünk tovább egyenessen. Sok csupasz fát láttunk, rajtuk sok fekete Káró katona üldögélt.
De sajnos nem tudtunk sokáig menni, mert egy patak óriásira duzzadt, pont az utat átvágta, és nem tudtunk átkelni rajta, így vissza fordultunk.


Jó nap volt ez a nap is! Este lementünk a Domino Pizzériába, és jót vacsoráztunk.

2.-ik napunk

Reggel elmentem biciklivel a pékségbe, reggelit venni a családnak.Kint reggeliztünk az udvaron, a kiülőben , közben megbeszéltük, hogy körbe biciklizzünk a Kis-Balaton.Az apartmanban volt sok térkép, köztük biciklis is, és azokból választottuk ki az irányt. Az útvonalunk a következő volt:
Arany János utcából kikerekeztünk, majd elfordultunk balra az Ízek útjára, majd le végig a TSZ. úton a Zaláig. Ott dobáltunk Kavicsokat, a feleségem fényképezett, láttunk pár őzikét is, és indultunk tovább a töltés úton Zalavár felé.Találkoztunk több kerékpárossal és horgásszal is, szóval mások is bóklásztak arra felé. Ahogy elértük Zalavárnál a Kis-Balatont, megálltunk kicsit nézelődni. Bementünk a Kis-Balaton Kutatóházba, megnéztük a kiállítást, utána a vár romot, majd a kápolnát. Jól kifáradva ittunk a végén egy kólát, a büfében. Persze a gyerekek kiszúrták a játszóteret hamar, ahol tök jó pofa vizijátszótér van, és locsolták egymást, hülyéskedtek.Mikor megunták kerekeztünk tovább, Zalaszabar felé megnéztük a Zalavári töltést. Mindenhol horgászok voltak, a part mind2 oldalán.Egyszerűen csodálatos ez a táj, a libák futkorásztak az úton,a hattyúk is a parton sétáltak, szuper volt az idő is. Ahogy átértünk a töltésen, rögtön a kereszteződésnél van egy étterem, azt hiszem Kis-Balaton Vendéglő a neve. Nagyon tetszett, és megbeszéltük a feleségemmel, hogy valamikor beugrunk enni oda.

Visszatekertünk a kutatóházhoz, mert onnan indul a biciklis út be a nemzeti parkhoz. Jó aszfaltozott út, lehet rajta menni, és a gyerekeknek sem megterhelő. Csak a látvány nem olyan, a természet eléggé takarva van, de végülis érthető, mert ez egy nemzeti park.Mentünk, mentünk míg elértük a kilátót.
Itt ettünk uzsonnát, körbe néztünk. Mindenki elfáradt, köztük én is a nagy sör hasammal, és kitaláltuk, hogy forduljunk vissza, és menjünk vissza Sármellékre. Persze nem így alakult, mert ahogy mentünk, ráakadtunk egy útra, ahova ki volt rakva egy tábla, hogy belépés csak engedéllyel. Nekünk nem volt engedélyünk de bementünk, és milyen jól tettük!Csoda szép volt, gondolom mért tilos a bemenetel, rengeteg madár, gémek sorban ott sétáltak, az ember nem is gondolná, persze nem zavartuk őket, csak bámészkodtunk. Van ott több elrejtett horgász tanya, csónakok, a parttal szemben láttunk több szigetet is, hihetetlen szép! Nem időzhettünk sokáig, mert kezdett romlani az idő, és bizony ősszel, hamarabb nyukszik a nap. Siettünk, hogy még világosbanérjünk haza.





2009. október 30., péntek

1-ső napunk


1.nap.
Elindultunk Pécsről szombaton reggel Sármellékre, útközben több helyen megálltunk, elég sok időt eltöltöttünk Balatonszentgyörgyön a Csillagvárban. A srácok jól elszórakoztak, délután ettünk ebédet a Gulya-csárdában, persze itt a fiúknak meg kellett nézni a szürke marhákat, minden nagyon érdekli őket, ami környezet ismerettel kapcsolatos.
Majd megérkeztünk Sármellékre a Kránicz házhoz. Edit fogadott minket, megmutatta az udvart, majd az apartmant, kicsit még beszélgettünk, adott jó tippeket merre felé vegyük az irányt, ha kirándulni szeretnénk. Vittünk magunkkal bicikliket, így rögtön az első nap le is tekertünk a Zala partra, majd vissza. Jól el is fáradtunk, mert vissza felé elég meredek volt az út, a feleségem is jól kimerült. Este még grilleztünk az udvaron,és beszélgettünk. A gyerekek a kutyussal elszórakoztak, megetették (nekünk nincs kutyánk a lakásban).

Hogy mért Sármellék?

2009 szeptemberében foglaltunk szállást Sármelléken egy vendégháznál a családommal.
Már régóta terveztük, hogy idén ősszel használjuk fel az üdülési csekkünket, és egy nyugodt faluba megyünk nyaralni.
Sokat keresgéltem a neten, míg ráakadtam egy honlapra, ami nagyon megtetszett.
Sok kép bemutatta a falut, az apartmant, a környéket, szóval jó pofának tartotta a feleségem is. A fiaim alsósok az általános iskolában, nehezen tudjuk lekötni őket egy városban, így még ezért is döntöttünk a falu mellett, mert itt kedvükre rohangálhatnak. Ráadásul, a házigazdának van egy fiatal spániel kutyusa, ami teljesen lefoglalta őket egész nap.
Sármelléken megtalálható minden ami kell, van étterem, több bolt, egy jó kis pékség,
gyógyszertár, ATM, játszótér stb, ennél többre nem is vágytunk, azt el kell mondanom!
A szállásunkhoz minden közel volt, a természet is, így többször lesétáltunk a Zalához is, ahol a gyerekek mindig a vadakat figyelték,és persze pecáztak.